Bőrművesség, Kézművesség, Magyar mesterségek

Mégpedig: meg kell küzdeni a nyersbőrért!

No nem a bikaborjúval, ki önként biztosan nem adja a bőrét, hanem azzal a vágóhidi nyersbőrrel, mely sok helyen veszélyes hulladékként végzi, jobb esetben olasz bőrkereskedők tüntetik el nyomtalanul az országból.

A nyers bőrnek véres, zsíros és megelehetősen szagos állapotában nincs nagy ára.

Már kb. 5000 forintért megkapható, ha valaki vállalja a megmunkálás korántsem szívderítő tortúráját. Jó gyomor, sok türelem és némi kézügyesség szükségeltetik...

Kezdődik az egész azzal, hogy el kell hozni a hatodik megyéből, mert éppen csak ott vágnak borjú bikát. Majd pedig sürgősen be kell sózni, de Istenesen, mert különben a legyek martaléka lesz! Egy ilyen bőr nyers tömege kb. 25-50 kg. Legalább 5 kg só kell a gyors baj-megelőzéshez!

A sóban már állhat kb 2 napot, de nem a tűző napon, hanem kamrában. ezen közben leadja a felesleges véres vizet, ámbár utána újból áztatás jön, mégpedig mosószeres vízben, mert a pórusokat meg kell lazítani.

Ezt követi az újabb intenzív mosás tiszta kútvízben. Ezután pedig az egy egész hetes meszes áztatás jön! Jó a mészhidrát is, de az oltott mész erősebb. A szag közben enyhül, de lehet, hogy inkább megszokjuk szépen.

A szőrtelenítés és a zsírtalanítás látványosan ronda feladat. Egy egész bikabőrnél két napig is eltartó kitartó kapirgálás életlen(!) késsel, majd pedig a húsolás a túloldalon - borotva élességű késsel.

A méretre vágás után már "csak" a szárítás jön, mely lehetőleg légymentes sötét szellős helyen történjen. 

A kapott szárított nyers bőr hófehér, a szőrtüszők alig látszanak, és bármikor visszaáztatható és újból megszárítható. A zsugorodás kb 15-20% a hosszméretekre vonatkozólag, ez vastagság függvénye.