Most csak a fényképeket nézzük, hiszen ad jócskán elmélkedésre okot.
Igaz, ahol a fehér csiszolások nyomai látszanak, ott már nem álltam meg, hogy lóbarát korrekciókat végezzek az egyébb iránt megnyerő geometriájú, és ami manapság ritka: a kápájában egyetlen (!) Y fából kifaragott nyergen.
Lássuk a képeket, némi magyarázattal persze:
Itt éktelenkedik rajta ez a fekete bőrcsatos heveder rögzítés - láthatólag utólagos házi munka. DE inkább figyeljük az egy fából kifaragott kápák nemes vonalait.
Elárulom, már furtam egy további lukat a farbőr nyersbőr szíjainak rögzítésére, és később még egy továbbit. Eredetileg 3, azaz három volt, nem véletlen, hogy férfiasság-elvevően kényelmetlen volt a Lánchídként felugró farbőr összeszáradt mivoltában.
Hova került a nem látható utolsó luk? Elárulom: a furcsán értelmezett kengyelsíj kivágáshoz. Itt jól látszik, hogy a talp íveltségébe az első lovas próba után hol kellett alaposan belenyúlni.
A többit pedig elmondom személyesen, ha az új nyersbőrözés megszáradt. (kb.: 10 nap, mert Istenes vastag bikabőrből lészül...)
Hát kész. Csak a fényképeket hánytam el valahova digitálisan. Szánom, bánom, de csak szövegesen tudok beszámolni a fejleményekről.
A nyergen történt változtatások a következők: az a fekete heveder rögzítés feledve, helyette átmenő duplaszíjas heveder előkészítést alkalmaztam. A kenygyelfelfüggesztés a Karahun nyergen alkalmazott módszerre átfaragva.
És ami a legfontosabb:
1. A talpakon, ahol az anyag engedte, erősebb íveltséget értem el némi flexibilis "szobrászattal" a lóhátak jobb kímélésére. Azaz: erősítettem a talp íveltségén és "propeller" formáján.
2. A farbőr eredetileg 3, azaz három lukkal volt a nyeregtalphoz fűzve, no ez kevés, mert az erős farbőr felrántja száradáskor. Ezért a rekonstrukcoóban 5 lukkal fűztem, így a farbőr száradás után nem veszélyezteti már lovasa érzékeny szerveit.
Magyarán: egy minden tekintetben jobban lovagolható nyereg lett a végeredmény.
Amivel nem vagyok elégedett, az a meztelen lovaspróbánál tapasztalható talp-íveltség. Itt a változtatásokat eleve behatárolta az, hogy a csapolást helyettesítő nyersbőr fűzést a flexelésnél békén kellett hagynom.
Ezzel együtt - jó nemez izzasztó esetén - már magam is használnám...
Értékes tanulságok:
Egy nagykápás fanyereg talpának íveltsége fordítottan arányos is lehet a markamra vízszintes méretével. Azaz: minél nagyobb a talpak távolsága, annál kisebb íveltség fogadható el, bár persze van itt is egy optimum, hiszen a satu-hatást mindenképpen növeli a kiegyenesedő talp, valamint: ha a markamra öblössége túl nagy, akkor a mar lehet veszélyben, hacsak meg nem emeljük az ívmagasságot. Ennek viszont az alkalmazott Y elágazású kápaanyag szab határt.
A másik: lehet kápát faragni Y csomópontú juhar rönkből, de ennek sok titka van. Mindenki gyorsan felejtse el az ipari - fűrésztelepi - gattert, inkább figyelje meg a képeken, hogy milyen ravaszul változik a kész kápa vastagsága. Pontosan a csomópontnál maximális, majdnem 10 cm! máshol pedig 3 cm alá van könnyítve.
No és csak akkor kezdjen a juhar rönk megfaragásába, ha volt 10 éve megszárítani. Merthogy: ahány cm-es egy palló vastagsága, annyi év a repedésmentes lassú száradás. A modern hőkamra felejthető.
Szóval: igenis nagy tudás sűrűsödik egy székely nagykápás nyeregbe. Az eredetibe. Az utánzatok a fenti okok miatt erősen kétségesek. |
Eddig 0 hozzászólás érkezett. 
Címkék:
