Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Címkék:
Az íj útja, Hun íj, Íjászat, Íjkészítés, Kisérleti régészet, Lovasíjászat
Ilyen, pontosabban: hasonló geometrájú íjakat tucatnyi íjkészítő gyárt. Látszólag nincs gond, elég méretes a hun eredeti íj ahhoz, hogy a mai gyártóknak ne okozzon túlzott fejtörést. Az már másik kérdés, hogy hányan ügyelnek a valóban pontos hiteles geometriára. Ilyen, pontosabban: hasonló geometrájú íjakat tucatnyi íjkészítő gyárt. Látszólag nincs gond, elég méretes a hun eredeti íj ahhoz, hogy a mai gyártóknak ne okozzon túlzott fejtörést. Az már másik kérdés, hogy hányan ügyelnek a valóban pontos hiteles geometriára.
 
Hun íj, hun íjászat

Már megint egy gyűjtő fogalom, a népnév helyett népszövetség értelmű megnevezés minden bizonytalanság forrása! Ahogy a szkíta, úgy a hun sem EGY népet jelöl. A hunok gyakorlatilag egymásba alakuló államszövetségként élték meg azt a több mint ezer évet, mely a szkíta kort a magyarok utolsó honfoglalásával köti össze.

Ezért aztán hun íjról beszélni enyhén szólva badarság, hiszen ebbe a több mint ezer évbe bármilyen hatékony visszacsapó íj belefért. Érdekes kérdés azonban, hogy miért nem élt tovább a szkíták rugalmas szarvú, viszonylag kis méretű íja, valamint biztos e az, hogy az összes hun íj aszimmetrikus volt.

A konkrétum igényével most mégis csak ez utóbbi íjról szólunk, mely egy az egyben megérte Árpád népének (utolsó) hon(vissza)foglalását, tehát nevezhetnénk ezzel az erővel magyar íjnak is...

()…"Az aszimmetrikus hun íj nem azért rendelkezik alul rövidebb karral, hogy nehogy a lovat megbökje"!

Az ellenkező állítás egy jókora tévedés, hiszen ez az íj még így sem tartozott a kicsik közé - (145-155 cm-t mérhetünk a sírokban talált maradványokon). Tudunk ennél jóval kisebb visszacsapó íjakról a szkíták idejéből (csakhogy ők párnanyeregben, tapadós mélyülésben lovagoltak), majd századok múltán a mongoloknál és utoljára az oszmán törököknél.

A megfelelő (nagy) méretre és elviselhető feszítőerőre pedig azért volt szükség, hogy az egyensúlyt szolgáló lapockazárásig legyen húzható az íj. A fő szabályok megtartása mellett, az íjak egyértelműen használójuk személyes tárgyaként, annak testméreteihez alkalmazkodva készülhettek.

Ezen feltevés elfogadása nélkül nem teljesíthető a teljes kihúzás egyensúlyi szimmetriája, hiszen, ami az egyik embernek csak kulcs-csontig húzható, az egy kis növésű harcosnak szabályos lapockazárásig. Márpedig a hunok nem voltak "kisemberek" a szó egyik értelmében sem...

Az aszimmetria pedig azonnal szimmetriává módosul, amikor a markolatot fogó tenyér fölé közvetlenül és vízszintesen beszúrt vessző az idegen pontosan közepre kerül!"…()

Ezen sokat elemzett aszimmetria csak a Távolkeleten maradt fenn napjainkig az íjkészítésben. A japán szamuráj íjaknál már szinte a végletekig hangsúlyos, hiszen a felső hajlítókar csaknem kétszerese az alsónak. Az íj mérete itt már extrém nagy, mégis félelmetesen jól használták lóról, földről egyaránt! A méretre azonban itt azért volt szükség, mert az íj nem ragasztott kompozit, ereje kizárólag a nád rugalmasságából táplálkozik. A ragasztott kompozit (rétegelt) visszacsapó íj technika kizárólag a szkíta-hun-türk-avar-magyar harcművészeti fejlődés sajátja! Azonban a lövés végrehajtásában feltünő a japán rokonság! - Akár magyarázatra is szorulna a mértéke, ha nem tudnánk azt, hogy fizikailag erre az optimumra eljuthattak az íjász népek egymástól függetlenül is.

/Az idézet Bakay - Kornél Papp György: Lovasíjászat és őstörténet című most megjelent könyvéből származik./

A fentiektől  néhány fontos részletben eltér a "hivatalos" íj-történész álláspontja:

"A hunok íja a merevszarvú összetett reflexíjak csoportjába sorolható aszimmetrikus íj volt. Az íj alsó karját és alsó szarvát a felsőnél rövidebbre készítették és az alsó szarv erősebb felhajlásával is csökkentették az íj alsó felének fesztávolságát. Az aszimmetrikus íjak mechanikai értékelésével még adós a kutatás, az azonban biztos, hogy az íj alsó felének rövidítésével a lóhátról való nyilazást könnyítették meg. A hun íjaknál alkalmaztak először csont merevítő-lemezeket a markolaton és a merev szarvakon. Ennek az íjkészítési eljárásnak köszönhetjük, hogy a teljes fegyverzetben eltemetett hun, avar, bolgár, kazár és magyar harcosok íjának méreteiről és formájáról a régészeti feltárások nyomán képet alkothatunk."

A félreértés, félremagyarázás a lovasíjászat ismereteinek hiányából származik!

Kisérleti régészeti lovasíjász tapasztalataink szerint, helyes lovas testtartás esetén semmilyen akadályt nem jelent az íj hátrafordulásnál! Furcsa talán, de inkább az előre lövés az, ami a lovat "idegesítheti", hiszen a fülétől néhány arasznyira szisszen el a vessző...

Íme a Kassai féle "hun laminált".

A Karahun Lovasíjászatban ez vált be (30#-35# és 40# erősségben), mi ezzel lövünk, és el kell ismernünk, hogy nem találtunk jobbat lovasíjászathoz!

A többi íjkészítő egy aprónak tűnő  feladaton bukik meg, és ez a markolat és környezetének kialakítása.

A hurka markolat nem jön be a gyakorlatban, mert a hozzáfogott vesszők "rezegnek, mint a rigalánc", ha pedig a konkáv íven erősítő betétet alkalmaz a gyártó, - netán meg sem valósítja a konkáv ívet - , akkor különösen problémássá válik a többvesszős tárazás.

Igaz, hogy a képen látható íjat is csak külön kérésre gyártják szögletes markolattal, azonban felár nélkül. Számomra csak egy érthetetlen dolog van az egészben: ha a régészeti leletekben gyakorlatilag sík (!!!) csontlemezeket találtak, akkor miért terjedt el a markolat virsli szerű gömbölyű kiképzése, bőrrel való befonása, és egyébb maflaságok?

 

 

 

 

 

Hozzászólások
Oszd meg a hírt másokkal is!

Hozzászóló neve* (name)

E-mail címe* (E-mail adress)
Hozzászólás* (message)
Biztonsági kód* (safety code)

A hozzászólás nem tartalmazhat HTML kódot. E-mail címe NEM lesz nyilvános!
A hozzászólásokat a támadások kivédése okán a megjelenés előtt moderáljuk. Ezért - a terheléstől függően - némi időbe telhet, amig hozzászólása megjelenik. Köszönjük türelmét!


Köszönjük 1%-os felajánlását és céltámogatásait!
Karahun Örökségvédelmi Alapítvány © 2005-2013
Számlaszám: 72100237-11053411 Külföldről: SWIFT kód: TAKB HU HB
IBAN: hu57721002371105341100000000



kara - 2012.10.08. 05:51
A bambusz nem kétszíkű növény, ergo a nádhoz és általában az egyszikű fűfélékhez áll közelebb.

A másik: illyát görcsösen markoló "lovasíjászt" tényleg nem találtak még régészeink.

Azonban elgondolkodtató, hogy a markolati csontlemezek SÍK felületüek, és pontosan az ILYEN markolat teljesíti a rezzenéstelen vesszőfogást.

Akko mi a gond? Abból, hogy nehéz megtanulni, nem következik a fikázás.
Barczikay Gábor - 2012.10.07. 10:39
Néhány apróság.



A japán íjak nem nádból, hanem bambuszból készülnek. a bambuszlemezek között fa van ami szintén rugalmas.



A Kassai féle stílus (nyílvesszők melléfogása a markolathoz) egyetlen lovasíjász népnél sem található meg, régészeti lelet sem bizonyítja.



Üdvözlettel: Barczikay Gábor


Köszönjük, hogy megtisztelt érdeklődésével!

Köszönjük, ha gondol ránk 1%-os adójának hasznosításakor...