Miért vált művészetté az íj Ázsiában, és élelem szerző harci eszközzé Európában?
Természetéből adódik, hogy mindkét helyen fegyver mivolta a döntő, egészen a puskaporos lőfegyverek megjelenéséig. Fontos megjegyezni, hogy az Ázsiai íjászat szinte minden ága színtiszta hagyományőrzés. Miért? Mert soha nem szakadt meg a folyamat, ellentétben a magyar lovasíjászat több mint fél évezredes szünetelésével. Így a magyar lovasíjászat örökségvédelem, sport, de nem hagyományőrzés. Ezzel csak azok feladata és felelőssége nőtt meg, akik ügyét szívükön hordozzák!
Mongolok és a mongol íj
Néhány fontos részlet a mongol íj készítéséről, nagyon sok (több ezer évig változatlan) mesterfogással, majd pedig néhány film a meglehetősen vegyes tartalmú élő íjász és lovasíjász gyakorlatról:
A mongol reflex íj újból kisebb méretű, ha nem is annyira, mint távoli szkíta őse...
Mi tette a mongol visszacsapó íjat félelmetessé?
Az utolsó lovasíjász nép, akiktől Európa rettegett. Azonban elismerve, hogy íjkészítő technikájuk kiváló volt, ne keverjük össze azzal az ismert ténnyel, hogy a mongol hadviselés sajátossága a tömegesség, a mindent elsöprő kíméletlen roham. Eközben, ahogy a fimrészletekben is látjuk: elég volt egy jó lövés mindenkitől és a villámgyors lovas roham megtette hatását a korabeli nehézkes európai harci stílus lassú reakcióival számolva.
Ezért (is) a mongol íj kicsi, erős és könnyű. A pusztai könnyűlovas harci technika utólsó történelemformáló megnyilvánulása időben.
Az íj a hun-magyar íjhoz képest egy apró változással még hatékonyabb lesz: egy apró birkacsont forgóból készült húrzsámoly kerül a szarvak hajlító karhoz közelebbi kezdőpontjára, mely az ideg felütközésénél mintegy lerázza magáról a vesszőt – hihetnénk. Azonban a stroboszkópos lassított felvételek szerint a nyílvessző már jóval hamarabb elhagyja az ideget! Kb. a teljes húzáshossz első egyharmada körül. Mégis a tapasztalat szerint tényleg van ennek az idegtámasztó bütyöknek hatásfok javító szerepe, bár nem egészen érthető az oka. A jól elkészített mongol íj halálosan pontos fegyver, a belső-ázsiai íjfeszítő népek tudásának utolsó szintézise.
Az alábbi 2 részes film ráérősen, de annál precizebben mutatja be a mongol íjkészítés hatalmas szaktudást igénylő folyamatát:
... és a második rész:
Most pedig nézzük a gyakorlatban, hogyan használják ma Ázsiában az íjat?
Kyudo /Japán/. Ha a látottakat összevetjük egy hatékony lovasíjászat alapjaival, akkor félelmetes azonosságokat fedezünk fel. Az időben a töltés kezdetétől indított célzás, a teljes vonalba húzás, a sokat emlegetett oldás, - egyenként is elengedhetetlen feltétele egy hiteles lovasíjász gyakorlatnak! Erősen elgondolkodtató, hogy a lehető legtávolabbi - egy már-már rokonnak sem mondható nép: a japán őrízte meg az eredeti tudást! A magyar lovasíjászok jól tennék, ha előbb néhány évet tanulmányoznák a kyudo-t: az " íj útját"...
Meglepő, hogy a mai japán lovasíjász technika ezen példájában mennyire elmosódottan, pusztán csak jelzés értékkel kapjuk vissza a fenti vonásokat.. Azonban elgondolkoztató az íjak mérete! Sokszor leírtam már, hogy az íj méretétől NEM függ a lovasíjász teljesítménye, ha jó a tartás és megfelelő a tudás! Íme, ekkora íjjal is lehet lőni lóról.
A mongol, akinek útban van a tegez. Legalább is az itt látható filmen. Pedig a mongol lovas tudás közmondásosan profi, na és az íjjal is tudtak bánni, mégis valami egészen mást csinálnak, mint amit a távolian közös gyökerekből remélnénk. Talán a mindent elsöprő vágta eröltetése, na meg a lovasíjászatban sosemvolt kistegez matatása teszi, vagy csak a gyakorlás kidolgozatlansága?
|
Eddig 0 hozzászólás érkezett. 
Címkék:
