Hagyományőrzés, Harcművészet, Íjászat, Íjkészítés, Kézművesség, Kisérleti régészet, Lovasíjászat, Őseink tudása

Egy lehetetlennek tűnő feladat: a magyar visszacsapó C íj modern tömeggyártása

Alapelvek, amelyekben nem lehet kompromisszumot kötni:

• Az ősmagyar visszacsapó íjat a lovasíjászat harcművészete termelte ki, ez a tény felelős minden részletmegoldásért.
• A tömeggyárthatóság ezer éveken át elsődleges szempont volt, ma is az, tehát kötelezően helyettesítenünk kell a ma már nehezen beszerezhető anyagokat, amennyiben tulajdonságaik a korabeliekkel közel azonosak.
• Az íj személyes tárgy volt, ez többek közt anatómia okok miatt ma sem megkerülhető. (Húzáshossz, erő, íjméret)
• Az ősmagyar reflex íj méretezése ismert, geometriája szintén nagy valószínűséggel kikövetkeztethető! Tehát minden ennek ellentmondó technikai újítás csak a probléma tagadása, megkerülése.
  

Következmények:

1. A lovasíjász harcművészetben az idő, a gyorsaság, a pontosság és a könnyedség a túlélés záloga - ezért az íjhoz fogott vesszők biztos megtartása alapkövetelmény! Következmény: a markolat helyes geometriája lehetővé teszi a lehető legtermészetesebb 3-4 vesszős alapfogást, és némi tanulás után akár a 12 vesszős tárazást is. Azonban ezt 9 mm-es vesszők esetén is biztonsággal szolgálnia kell, tehát nem a mai 3 mm-es szuper-carbon injekcióstűkre alapozva. Megoldás a régészeti leletekkel összhangban: a markolat mindkét oldalán (tehát nem szemből) sík(!) csontlemez van, és ez a markolat nem vesz részt a hajlító munkában. (Azaz merev.)

2. Az 1. -ban leírtakból máris következik a markolat és a hajlító karok közti rész bandázsolása. A korabeli csontlemezeken megmaradt a bandázs megvezetését szolgáló rovátkolás, tehát erről nincs kétség! A vesszők tömeges markolathoz fogásának további feltétele az íj felajzott állapotában látható kettős halom geometria. Ha ez nincs meg, vagy ha a markolat keresztmetszete virsli kiképzésű, akkor a vesszők maguktól összecsúsznak, és ez lassítja az újratöltést! 

3.  Az íjszarvak szintén merevek, mégpedig bizonyíthatóan csontlemezekkel erősítettek mindkét oldalukon. A bandázs elhelyezést segítő csontrovátkák ténye erre is döntő bizonyíték. A szarvak állása nyugalmi állapotban az ideggel párhuzamos, vagy enyhe negatív szöget zár be, tehát az ideg a lövés végrehajtásakor automatikusan csillapodik az íjtesten. Ezért volt felesleges őseink számára a "húrzsámolyos" technika! Nem azért, mert még nem találták fel a mongolok...

A követhető eredeti geometria és az íj méretei a férfiak mai átlagmagassággal korrigálva:

A húrtartók távolsága, leajzva: 125 cm + 16 cm=141 cm. A többi önmagáért beszél. A korrigálás azonban alapvető követelmény, mivel modern korunk íjászait nem nyomhatjuk össze.

Figyelem: a szarvak a mai megoldásokhoz képes megdöbbentően nagyok, és enyhén hajlottak, ami felajzott állapotban "húrzsámoly" hatást eredményez! Ez az íj tényleg mindent tudhatott! Nincs túlméretezett markolati famag, a hajlító karok vonalvezetése bátran - és még önmagában is(!) reflexelt!!! Az már csak hab a tortán, hogy pontosan egy maroknyi aszimmetria sejthető. (Ekkor kerül a vessző a betöltésnél szimmetrikus helyzetbe!)

Észak-kaukázusi magyar lelet a VIII. századi Moscsevaja Balka-i temetőből. Íme a félelmetes C íj csaknem épségben megmaradt geometriája. Ezzel együtt a rajzon a markolat részletei kissé bizonytalanok! /Csikós Bálint közlése/

Révész László régész 1987-ben három temető temető feltárása közben két sírban talált rekonstuálható elhelyezkedésű íjcsontokat Karoson (Északkelet Magyarország). Figyelem, a fönti képen az egyik íjszarv elmozdult, valamint a hajlítókarok kék színű egyenes szakasszal történő összekötése szintén feltételezés. Tehát maradjunk az első képnél, mert ott a hajlítókarok is megmaradtak! (14. sír a 2. sz. temetőben Karoson.)

A 60. sír a 2. sz. temetőben Karoson. (Figyelem, a kék színnel jelölt karok egyenessége itt is csak feltételezés! /Csikós Bálint közlése/)

Végül pedig a László Gyula, Cs. Sebestyén Károly idejében megismert íjcsontok:  (Figyeljük meg a szarvak enyhe negatív visszahajlását itt is!)

Nagyon nagy kár, hogy a markolati 2 db csontlemezt nem látjuk itt élével is. Mert hogy fontos kérdés lehet, hogy teljesen sík, vagy pedig enyhén homorú? Sok más adat a  sík megoldást valószínűsíti.

Elég ennyi korabeli lelet a lecke fealdásához?! Elég, sőt sok is! A mai íjkészítők - ha képesek famagú (laminált) íjak gyártására - akkor a jól bevált nyugati üvegszál-fíber long-bow technikát alkalmazzák. Azonban laminált C íjat nem, vagy csak nagy óvatossággal gyártanak - mini íjszarvakkal!  Mi lehet az oka?

Ha minden részletet elemzünk, akkor egyetlen valódi eltérés van a mai és a régi íjgyártás technikája közt: a maiak nem alkalmaznak a belső íven tömörödő anyagot. Mindkét oldalon üvegszál-műgyanta fiber réteg található! Márpedig az üveg "túlhűlt folyadék" fizikailag, és mint minden folyadék - összenyomhatatlan. Azaz: hajlítás közben "betámaszt" a belső íven, és a famag megadja magát, -  pontosan a markolatnál törik! Ha mindezt a külső ív üvegszál-műgyanta fiberével próbáljuk megakadályozni, akkor pedig jön a kellemetlen felkeményedés, illetve a lövés pillanatában érezhető rúgás!

A dolog, mint az eladott íjak használata bizonyítja, mégis működik. - De csak a reflex mértékének, vagy a húzáshossz növelésének bizonyos határáig, illetve az íj teljes méretének long-bow szerű megnövelése az ára. Vagy ami a legrafináltabb torzítás: a szarvak méretének csökkentésével, esetenként "el-szkításításával" és a markolati famag megnyújtásával! Szóval trükkök százai árán jutunk el egy "olyasmihez", mint a magyar visszacsapó C íj. Ha eljutunk.

Mert nem az volna a lényeg, hogy az íj kicsi-e, vagy nagy, hanem az, hogy 32 colos húzásig felkeményedik-e, vagy sem, és hogy megőrízzük e az eredeti geometriát, vagy sem!? Lehet kisebb, akár még célszerűbb is lovasíjászatnál a kisebb, azonban ha a teljes húzás a mai ember anatómiai méreteivel számolva nem teljesül, akkor ez az íj csak félmegoldás.

Most olvassuk el az eredeti receptet a Grózer íjak készítőjétől szó szerint idézve, csak hogy megértsük, miért forszírozzuk a "tömeggyártást": (aláhúzásos kiemelés tőlünk)

(...) "Az extra III (eredeti vagy szaru íj) íj, ez az a típus, amely teljesen eredeti módon készül, úgy, mint több ezer évvel ezelőtt, és csak természetes anyagokat tartalmaz. Az egész íj vázát a fa adja meg, ami többféle faanyagból van összecsapolva. Az íj belső rétege, ami az íjász felöl van, szarulemezből készül. Az íj külső rétege pedig ínrostokból és halhólyagenyvből áll, ami több rétegben van felhordva és rázsugorítva az íjra. Mivel ez a réteg érzékeny a nedvességre nyírfahéjjal van burkolva, amit kérésre festeni is szoktunk eredeti motívumokkal. Legtöbbször az íj markolata és az íjvégek merevítve vannak csont-, vagy szarulemezekkel, és kötözéssel vannak megerősítve a csapolásoknál. A szarulemezhez általában az ősi magyar szürke marha vagy vizibivaly tülkét használjuk fel, ami nagyon drága alapanyag, mert nagyon kevés van belőle Magyarországon. A halhólyagenyv pedig kizárólag az élő kövületnek számító tokhal úszóhólyagjából készül. Ebből a halból szintén nagyon kevés van.
Igazából ez nem főzve van, hanem hidegen nyerjük ki belőle az enyvet különféle anyagokba pl. mésztejbe és tejsavba való áztatással. Így nagyon kevés az enyv mennyisége, viszont nagyon jó a minősége. Annak, hogy a tokhal halhólyagenyv a legjobb az íjkészítéshez három fő oka van: 1/ nagyon erős a ragasztási szilárdsága 2/ évtizedek alatt sem fárad el a hajlítás során ill. nem öregszik el 3/ nincs géles állapota, mint az összes többi enyvnek, tehát nem kocsonyásodik másodpercek alatt, hanem folyékony marad. Ezáltal az inazást egy nagyon jó technológiával lehet ráhordani az íjra, azaz mivel folyékony az enyv van idő hogy kipréseljük a felesleges enyvet az inak közül és így egy nagyon tömör, jó minőségű ínrost réteget nyerhetünk. Folyékonnyá más enyvet is tudunk tenni (egyes bőrenyv fajtákat át tudtam alakítani hasonló folyékonyra, mint a halhólyagenyv) különféle adalékanyagokkal, csak azoknak nem elég jó az öregedési és a fáradási tulajdonsága. Ezek miatt nyilvánvaló, hogy a tokhal úszóhólyagjából nyerhető enyv a legjobb a világon. Ezek a tokhalak megtalálhatók voltak mindazokon a területeken, ahol a nomádok megfordultak. Ezek nincsenek egyéb más területeken, mint pl. Kórea, Kína, India. A szaru íj a szkíták nagy találmánya csakúgy, mint a nyereg, s később az avaroknál a kengyel. A többi keleti nép a nomádoktól vette át a szaruíjak készítését. Ha a fa száradását nem számítom bele, akkor is legalább 10-12 hónapot igényel az elkészítése." (...)

Az eddig leírtak mind egyirányba mutatnak:

Amint megtaláljuk a szarut helyettesítő anyagot, azonnal mód nyílik a tömeges íjkészítésre. A tokhalenyv, a kártolt ín fizikai helyettesítése megoldott, mert a az üvegszál fiberek tulajdonságai tűrhetően illeszkednek az eredetihez. Azonban, amig a tömörödni kívánó belső hajlítókar oldalon ugyanazzal az összenyomhatatlan(!) anyaggal dolgoznak íjgyártóink, mint a külsőn, a probléma megoldása - a tömeggyártható magyar C íj létrehozása elnapolódik...

Várjuk azok jelentkezését, akiknek van építő tapasztalatuk, ötletük! Példaként itt egy  hirtelen keresés ellenőrízetlen eredménye:

(...) Az állati fehérjék közül a kazeinnek van nagy jelentősége, amit lefölözött tejből állítanak elő oltóval, vagy savakkal kicsapatva. A galalit nevű műanyag természetes szaruhoz hasonló tulajdonságú, műszaru és elefántcsont, teknőspáncél, korall, türkiz, borostyánkő, márvány, stb. helyettesítésére használják. (...)-alapanyaga tehéntejből előállított kazein. (25 % vízzel, lágyítószerekkel és festékekkel összekeverve duzzasztják, melegsajtóval kívánt formára alakítják, majd formaldehid fürdőbe helyezik, itt vegyi folyamat játszódik le, ekkor szaruszerű műanyaggá alakul)

Tegez, nyíltegez, készenléti íjtegez

Szorosan kapcsolódik a magyar íj rekonstrukciójához a feltételezhető tegezhasználat.

Minden jel arra mutat, hogy a készenléti íjtegezben a a magyarok C íja felajzott állapotban várta a bevetést.

Tehát nem az íjat az ideggel a nyakukba akasztve, s a hátukon keresztbe téve lovagoltak... (mert hogy veszélyes, és ezt mindenki tudja, aki lóra pattan - íjjal a kezében.)

A harcmodort illetően további megfontolásra érdemes a sírokban található nyiltegez meglepően bonyolult szerkezete. Több ásatásról került elő olyan tegez zárszerkezet, amely a nyilak oldalról történő behelyezését szolgálja. Azaz, a mai egyszerű tegezhasználattal szemben, a vesszőket nem felülről ejtették bele a tegezbe, és nem is onnan vették ki (?), hanem ezt a tegezt egy oldalsó "ajtón" keresztül használták. De akkor hogyan?

Erősen megkérdőjelezi tehát a harci vágta közbeni vessző utáni kotorászást ez a néhány "apróság": 

• 1. az oldalajtó a tegezen,
• 2. a sírokban többségében heggyel felfelé tőrténő vesszőelhelyezés, (de van néhány lelet, ahol tollal felfele állnak)
  
• 3. a tegez felfele szűkülő geometriája.
• 4. A tegez oldalsó ajtaja, mely tökéletesen védi a vesszőket, de nem a gyors használat elősegítője.

   

Ezek szerint MÉG IS CSAK KÉZBŐL töltöttek lövés közben, mégpedig villámgyorsan?

Nincs jobb ötletünk.