Őseink tudása, Ősmagyarok, Rovás írás, Történelem

Nem az itt a legfontosabb kérdés, hogy jobbról balra, vagy balról jobbra írták... (mert hogy mindkettőre van történeti adat.)

A rovásírás

Volt idő, amikor azt is kétségbe vonták a kor hivatalos történészei, hogy a magyarság szellemi tulajdona a rovásírás. Tették ezt az élő néprajzi tapasztalat ellenére, és a jól dokumentálható késő középkori források ellenére.

Igen, a rovásírás maradékaként a rováspálcák használata a nagyállattartó kultúra megőrzésének helyszínén: a hortobágyi pásztorok körében, vagy az erdélyi templomokban talált rovásírásos emlékek ellenére – voltak történészek, akik kétségbe vonták eredetét.
Aztán, amikor a belső-ázsiai párhuzamok és a sumér vonatkozások napvilágra kerültek, és amikor a Tatárlakán (Erdély) fellelt a történelem hajnalában - izotópos vizsgálatok szerint 6000-7000 éve – keletkezett rovásírás emlékek megdöbbentő egyezéseket mutattak a székely rovásírás, a sumér (ék) rovásírás, sőt a kínai írásjelek egy némelyikével – teljes lett a káosz.

A tatárlakai cserepek (1961) és rajzolatuk:

... ...

„… fel sem merült (a szakértőkben), hogy a tatárlaki táblák és a sumer írás egyaránt csupán az írástörténeti jéghegy egy-egy csúcsát jelenti. Az emberiség - a jelenlegi feltételezésekkel ellentétben - sokkal hamarabb volt képes az írásra és az olvasásra, mint azt eddig általában feltételezték. A klasszikus írásrendszerek között sincs az az áthatolhatatlan válaszfal, amelyet közéjük szoktak képzelni. A szójelek és a betűk párhuzamba állítását is lehetővé teszi az akrofónia (amellyel a szerzők többsége ősvallási tájékozottság híján nem tud mit kezdeni). Az általában hangoztatott írástörténeti kép hiányosságainak oka az írástörténészek gondolkodásra való képtelensége, a világmodellek olvasásában való járatlanságuk és a nagy kérdések megválaszolásától való általános rettegés. Ezért állítja azt Gelb, hogy írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása - a nagy kérdések kikerülése mellett - még nem tudomány. „ (Varga Géza írástörténész) /…és ezt a nyelvtörténetről is bátran állíthatjuk (karahun)/

Megmaradva tehát a józan ítélet lehetőségén belül, összefoglalásként ezt írja a szakember, miután a különböző „gyorsmegoldású” elméletek használhatatlanságát végig veszi:
„A táblán olyan jelek is szerepelnek, amelyek a székely írásban is megtalálhatók, vagy székely jelekkel rokoníthatók. Ezek segítségével ugyanúgy megérthető (valamilyen fokon) a táblák mondanivalója, mint a sumer jelekkel. Az "f" (Föld) és "sz" (szár) jel alapján nyilvánvaló, hogy világmodellekről van szó; a "ty" rovásjellel rokon Orion-ábrázolás alapján pedig a csillagképek szerepeltetésére, csillagtérképre is gondolhattunk volna. A sumer jelek kétségtelenül többet árulnak el a táblák csillagtérkép voltáról, de semmivel sem árulnak el többet a táblák nyelvéről. A csillagképek jelei ugyanis - mint azt az "atya" jel esetében láttuk - más írásrendszerekben is megtalálhatóak, csak az bizonyos felőlük, hogy az egész akkori "művelt világ" ismerte őket. Ez önmagában nem lenne kizáró ok, azonban semmi sem utal arra, hogy a sumerek valaha is a Kárpát-medencében éltek volna (míg a magyarok kárpát-medencei jelenlétét pl. a genetikusok Eu-19 haplotípusra alapozott elméletei valószínűsítik). Azaz táblákról pusztán a jelenleg rendelkezésre álló írástani ismeretek alapján nem lehet sem a sumer, sem más nyelvet azonosítani.

A környezet jelei és írásemlékei azonban további segítséget nyújtanak. Ezek közül elsősorban a 7500 éves (tehát a tatárlakai tábláknál öregebb, lásd: a képen) szentgyörgyvölgyi tehénszobor szójelei a legfontosabbak, mert ezek összefüggő és zárt rendszert alkotnak, amelyből - a jelenlegi ismereteink alapján - csak a magyar nyelvre lehet következtetni.

További segítséget jelent a nyelv meghatározásakor a genetikusok (fentebb említett elmélete, amelyet az Eu-19 haplotípusra alapoztak s amely szerint a jelenlegi magyar lakosság zöme nagyjából 40 000 évvel ezelőtt vándorolt be a Kárpát-medencébe. Hasonló alátámasztást jelent Mario Alinei etruszkológus álláspontja is, aki szerint az etruszkok a magyarok legközelebbi rokonai, akik a Kárpát-medencéből vándoroltak Itáliába.

Nem akarjuk ezek alapján azt állítani, hogy a tatárlakai táblákat a magyar nép alkotta volna meg. Csupán azokat a körülményeket soroltuk fel, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a táblák leírásakor. Könnyű lenne azt feltételezni, hogy a táblákat a sumerok, az etruszkok és a magyarok közös ősét jelentő nép alkotta meg, de ez csak a kérdés megkerülése lenne.”

Megkerülés helyett inkább elnagyolás…
Ehhez kötelességünk hozzátenni az alig egy éve napvilágot látott kutatási eredményt (szegedi MTA), mely szerint (60 (!) Árpád-kori lelet genetikai vizsgálata alapján) a magyarság akkor antropológiai azonossága kb.: 80%-ban európai…

A kép tehát rendkívül óvatos értelmezést igényel.
A rovásírásos emlékek értelmezése – mint annyi más őstörténeti vonatkozás – újból és újból felveti a legfontosabb kérdést:
Mi határozza meg egy nép önazonosságát? A nyelve? Az írása? A hitélete? Az antropológiai eredete? Hitétől nem elválasztható művészete? Az életmódja, élőhelye, társadalmi berendezkedése? Válhatott e keleti kultúrájú néppé a Kárpát-medence őslakossága az utolsó 5-7000 év sumér-szkíta-hun-avar-szabír-magyar vérátömlesztő újraszerveződései által?
Mindegyik válasz döntő lehet, s önmagában egyik sem az, ha az ellentmondásokat is merjük elismerni!
Éppen az ellentétes eredményeket látva, jelenthető ki, hogy egy nép leginkább olyan eredetű, amilyennek kollektív szellemi tudata tartja. Ez a látszólag tudománytalan megközelítés adja a legelfogadhatóbb eredményt.

folytassuk a rovásírás digitális változataival:

foLtassuk a rovÁsÍrás digitális vÁltozataival:

Nagyot ugorva időben, íme az eredeti konstantinápolyi rovásírásos emlék:

naGot ugorva idQben, Ime az eredeti konstantinnápoLi rovÁsIrÁsos emlÉk:

A konstantinápolyi rovásírásos emlék leírva a szabványos kódkiosztású rovásbetűkkel:

A fenti szövegben a Rovás Szabvány betűkészlet mellett a Rovás V1 (régies változatokat tartalmazó) betűkészlet is felhasználásra került.
A konstantinápolyi rovásírásos emlék szövege

Ezeröcáztizenöt esztendőben írták eszt;
László király öt kevetét váratták itt;
Bilaji Barlabás kettő esztendejik itt valt;
nem tőn császár;
Keteji Székel Tamás írtán eszt;
Szelimbök császár ittében száz lóval.

Az alábbi segítségek felhasználásánál a szerző kívánságát teljesítve, feltüntetjük a nevét: Dr. Hosszú Gábor egyetemi docens

Letölthető /True tipe/ rovásírás karakterkészlet, itt letölthető zip file-ban...

Letölthető /True tipe/ rovásírás jobbról balra írható karakterkészlet itt a letöltés lehetősége ...

".eot" kiterjesztésű file html-ben történő balról jobbra szabvány rovásírás megjelenítéshez itt: a letöltés... /Ez viszont saját programozói termék. Koránt sem egyszerű az internetes alkalmazás, mert sajnos a Firefox böngésző nem támogatja a saját font "font face" CSS stílusdefinícióját. Még szerencse, hogy az Internet Explorer igen.