Manapság, amikor szabadon áramlik a könyvkiadókhoz a nyugati lovas szakirodalom tengernyi divatos írása, talán okosabban tesszük, ha hiteles forrásokhoz nyúlunk. Iránytű a keresésben most is a néprajzi-történelmi hitelesség kell legyen, már csak azért is, mert pontosan a magyar klasszikusok alkottak ebben egyedülállóan nagyot.
Szürke marha, mangalica, nóniusz ló, puli, magyar agár és így tovább... De mi tekinthető "ősinek"? Egyesek szerint még az 1800-as évek környékén kitenyésztett nóniusz is. De maradjunk inkább a realitásoknál még akkor is, amikor példának okáért a nóniusz tenyésztésében tényleg részt vett jónéhány "magyar kanca", - ennél pontosabb elnevezéssel akkoriban nem illették... Azt is kevesen tudják, hogy még az angol telivérnek is van magyar kapcsolata.
Ez a videó olyan megdöbbentő, hogy szinte már hazugságnak tűnik! Pedig dehogy! Minden képkockája ellenőrízhető a világűrből. A film alatt és további cikkeinkben, no és az "Őstörténeti alapvetés"-ben közzétett többfejezetes tanulmányomban talán e film által felvetett kérdésekre is választ kapunk. Most csak nézzük türelemmel, mert akár még szövegértés nélkül is megdöbbentő élmény.
Nem véletlenül írtam ezt: "és/vagy"... Ma már a virtuális lovasharc korát éljük - nem csoda hát az a sok indulatos félreértés, mely a témát övezi. Egyesek őlni képesek a hucul lovacskák megkérdőjelezéséért, pedig hát távol álljon tőlünk az elfogultság. Előljáróban: ugyan hogy van bátorsága valakinek is NEM azt feltételezni, hogy őseink az összes valamirevaló korabeli lófajtát ismerték? Kik, ha ők nem? Nekik létkérdés volt a tájékozottság.
Hány évezred öröksége Árpád népének, a magyar hazatérő népnek a csodaszarvas legenda? A választ talán soha nem tudjuk meg. Azonban pillanatok alatt kibontakozik a szkíta - szarmata - hun - magyar kapcsolat, ha egy kicsit gondosabban szemügyre vesszük az alábbi (már-már az absztraktba hajló) szkíta aranyakat...
Az őstörténeti genetikai kutatások megindulását egészen a közelmultig lehetetlenné tette egyrészt a tudományos eszközök fejletlensége, de sokkal inkább az a politikai nyomás, mely alapvetően fajelméleti felhangokat próbált belemagyarázni egy tisztán biokémiai alapokon álló tudományos eszköztár felhasználásába. Nem véletlen tehát, hogy ez a politikai hatás a mai napig tetten érhető az őstörténeti genetikai kutatások bemutatásában.
A rovásírás keletkezése a múlt homályába vezet és persze viharos történészi vitákhoz. Ma már az is komoly alapokkal bíró feltételezés, hogy az írásbeliséget a magyarság elődnépei adták az emberiségnek. A tatárlakai (Erdély) rovásos cserepek 6500 éves kora önmagában megkérdőjelezi kora ókori történelmi tudásunkat.
Kun László királyunk – aki a kunok iránti vonzalmáért kapta e nevet –a feljegyzések szerint nem volt hajlandó kőházban, palotában élni, és ezzel a „különcnek hitt” jurta kedvelő szokásával nem volt egyedül királyaink közt... Miért?
Tovább a lovasíjász oldalakhoz...
Tovább a nyeregkészítéshez...
A nagyállattartó kultúra néprajza...
Tovább az íjászathoz...
A magyar konyha ősi ételei...
Őstörténet és kisérleti régészet...